Az edzés
Ne félj elkezdeni, bízz benne, hogy meg tudod tanulni, mint bármi mást....

Ahhoz, hogy egy képességet az ember tökéletesen elsajátítson, arra van szükség, hogy az adott képességet felépítő részfolyamatokat, részképességeket a lehető legalaposabban megtanulja, azokat készségszintre fejlessze. 

Az edzéseink erről szólnak. Bemelegítő-, légző-, nyújtó gyakorlatokkal felkészítjük a testünket és szellemünket arra, hogy ezeket a bizonyos részképességeket a gyakorlás útján elsajátítsuk. Szorgos, rendszeres és kitartó munka eredményeként maga a képesség válik megvalósításra. 

Ha kiragadunk néhány példát az életünkből, akkor láthatjuk, hogy ez a gondolat nem ördögtől való, hanem egy természetes folyamat. Gondoljunk vissza arra, hogyan meséltek szüleink az első lépéseinkről, milyen folyamatok útján tanultunk meg úszni vagy autót vezetni... Nem hiszem, hogy bárki is azonnal futással kezdte gyalogjáró pályafutását, első vízbemerülésekor olimpiai bajnok lett gyorsúszásban vagy egy csettintésre autóversenyzővé vált.

Az aikido művészet és harc. A művészet ágában O-sensei révén speciális, gondosan megtervezett és kipróbált mozdulatsorok (technikák) kerültek kidolgozásra, amelyek olyan részképességek fejlesztésével sajátíthatók el, mint például: a rugalmasság, az együttműködés, az alázatosság, a helyes kommunikáció, a tanulékonyság... vagy a becsület, a bátorság, a hűség, a jóakarat, az udvariasság, a megbecsülés és az őszinteség. Az utóbbiak ismertek lehetnek azok számára, akik  az ősi japán szamuráj kultúra iránt már tanúsítottak némi érdeklődést, hiszen ezek a képességek a harcos hét erényeként váltak közismerté. Ezen erények mindennapos gyakorlásával váltak annak idején kiemelkedő, de kíméletlen harcosokká, uruk védelme érdekében a háborúk, konfliktusok idején. 

Az aikido harc nem valami vagy valaki megsemmisítése vagy elpusztítása, hanem olyan körülmény, helyzet kialakítása, amely során sérülés vagy kár nem keletkezik senkiben és semmiben. A harc nem mások vagy más ellen irányul, hanem egyéni, önmagunk legyőzéséről van szó, amely során a technikák gyakorlása útján fejlesztjük részképességeinket és fő célként megcélozhatjuk a harcművész képességet.

De a harcművész kifejezés a mai világunkban már mást kell hogy jelentsen mint régen, bár az alapjai ugyan úgy megvannak mint akkor. Az egyénnel szembeni elvárásoknak vagyis az említett részképességek fejlesztésére törekvésnek ugyan úgy meg kellene jelenni a modern világunkban, csak a kimenet más jellegű, az egyén megvalósulásával a jelen kor céljainak elérése.  

"Nem az a hős, aki másokat legyőzött, hanem az, aki önmagát legyőzte. Aki önmaga rossz tulajdonságait, önző személyiségjegyeit, elméjének minden fölös gondolatát, a mulandó testtel való azonosulását felszámolta. Ez az igazi harcművészet legvégső célja. Elérni a megvilágosodást egy testgyakorlati formán keresztül, felszámolni a saját mulandó személyiségünk minden vágyát, bánkódását. Akkor válik igazi mesterré valaki."    Uesiba Morihei, O-sensei az aikidó megalapítója.